A Smaragdkígyók vallása: Minden Kígyók Istenasszonya, Ni'aras négy fő ünnepet különít el egy évben, mint ahogy bizonyos kígyók is négyszer vedlenek egy évben. Ezeket az ünnepeket, a Négy Újjászületés Ünnepét a tavaszi-, nyári-, őszi- és téli napfordulókon tartják meg - ennek megfelelően nevük is átalakul Tavaszi-, Nyári-, Őszi- és Téli Újjászületésre. Mint minden kígyónak, a Smaragdkígyók orvgyilkosainak is ölniük kell a megélhetésükért. Az ősi, a klán őshazájából eredő szokás szerint az ölés bűnnek számít, így ezeken az ünnepeken tisztítják meg a Viperákat elkövetett bűnük mérgétől, a kezükhöz tapadó vértől. Meglepőnek hathat ez Távolrévben, azonban a hagyományt magával hordozó Királykobra ragaszkodott a dologhoz.

A vallás alapjai:

Ni'aras, Minden Kígyók Istenasszonya egy kép, egy eszmény, egy cél, egy út azok számára, akiket megtisztelő valakiknek nevezni... rendeltetés mindazon árnyaknak, kik egész alakja csalás, kik megtévesztik az élőket, és kijátsszák a világot. Ni'aras fény a sötétben, és sötét a fényben azon kör számára, kiknek minden pillantása ármány, minden lehelete egyetlen acélos fátyol mélyéről szakad fel - szavuk az övék, és mégis más, hangjuk egy van, mégis, mindig többet jelent.

Ni'aras anyja a megismerhetetleneknek, oly istennő alakját jelképezi, melyet kívülálló önmagában soha sem lenne képes megérteni. A szilánkok őrzik a létben, a halálban, ugyanúgy a jelenben, mint a múltban, egyaránt a valóban és az álomban. Akadnak bolondok, tudósok páran, kik úgy hiszik, ismerik a szót, de meglátni, megérezni, megérteni mindaddig, míg egy szilánk nem úgy akarja, nem fogják.

Ni'aras hívei között - kik magukat szilánkoknak nevezik – akadnak történetek a legkorábbi múltról, keringenek legendák az eredetről, ám az egyetlen igazt mára beárnyékolja az idő homálya, pontos egésze talán örök feledésbe veszett…

Néhány töredék csupán - úgy, mint a vallás őshonának, Sylra'von birodalmának elnevezése, vagy Ramennes-é, a vallás megteremtőjéé, a legelső szilánké, akit a baziliszkusz (a baziliszkusz, Ni'aras első gyermeke és kegyeltje) címével illetnek mindmáig… -, ami tisztán fellelhető, s még ezeket is csak kevesen ismerhetik, és még kevesebben képesek lefordítani. A töredékek nagy része ugyanis az ősi szilánkok kígyónyelvén, Ni'aras saját nyelvén íródott, melyről még kevesebb tény áll fent, mint a múltbéli eseményekről.

Magányos művészek, nemesek, nincstelenek, harcosok, a szilánk bárhol, bármikor, és bárki lehet – de, akár a kétszínű kígyó, mégsem az.

Ahogy elsőként a baziliszkusz játszotta játékát, úgy játsszák ők is a magukét, egész életükön keresztül a Végig, hogy megadassék a lehetőség legfőbb céljuk elnyerésére, istennőjük áldott ajándékára. Ahhoz, hogy bármelyik szilánk is elérje ezt, a legfőbb, leghatalmasabb jutalmat, lenyűgöző odaadás, átlényegülés szükséges. Példát megnevezni Ni'aras ma élő követői talán nem is tudnának, épp úgy, ahogy abban sem lehet biztos senki, mely hittársuk vált Ni'aras igaz kegyeltjévé. Suttognak a szilánkok közt arról, hogy az efféle hívők félisteni hatalmat nyernek, s haláluk után tevékenykednek mind az Istenasszony oldalán, mind tovább az élők között.

Az ősidőkben Ni'aras követői egyszerűen pikkelyeknek nevezték magukat, a levedlett kígyóbőr számtalan pikkelyére utalva, melyeket épp úgy, mint a későbbi elnevezés kristályszilánkjait, egyesíteni lehetett. Kristály-, vagy üvegszilánk, így nevezik Ni'aras hívei lelkük darabjait (s ebből eredően magukat is), lelküket ezért „üvegkígyó”-val azonosítják.

A szilánkok útjának főbb lényege, hogy egyénileg kialakítsanak egy tökéletes, hibátlan álcát, s e mögé rejtve megértsék a számukra igazi, legvalódibb énjüket. Ennek eléréséhez Ni'aras hívei lehatolnak lelkük minden egyes darabjáig, minden egyes szilánkot megbolygatnak és felhasználnak, hogy ezáltal – miután minden darabkát megismertek - a számukra leghelyesebben összeillesszék azokat. Összeillesszék, hogy lelkük egy egésszé forrjon, méghozzá oly sziklaszilárdan, hogy egyetlen rés se maradjon, melyen bárki is átláthatna a mélybe.

Nincs önálló bizonyíték, hogy a Kígyók Istenasszonyának követője helyesen egyesítette-e lelke szilánkjait, megtalálta-e elemi önmagát, képes volt-e a külső erők elől kifogástalanul eltitkolnia természetét, vagy hogy egyáltalán maradéktalanul kiismerte-e lelke minden lehetőségét… Csak maga Ni'aras mondhatja meg, hogy követőjének hogyan sikerült teljesítenie feladatát, miután az átlépett a Halál küszöbén - minden szilánk útja ugyanis itt végződik, akár az egyszerű halandóké. Talán hamarabb éri el őket a végzet, talán "időben", a szilánk addigi tettei, törekvései alapján Ni'aras istennő egyformán ítél.

Sokan vannak a szektának olyan rendkívüli meggyőződéssel rendelkező tagjai, akik látványos szertartás formájában önszántukból áldozzák fel magukat, midőn úgy érzik, elérték céljukat, s nincs több dolguk halandóként.

A kétarcú szilánkok megtanulnak örök álca mögé bújni, miközben belül megpróbálják valós lelküket megtalálni s megőrizni. A saját lényükre irányuló figyelemnek köszönhetően azonban oly lenyűgözően képesek átlátni az idegen szíveken, mint talán senki más a világon…

Míg a megismerhetetlenek egész lényükben gúnyt űznek a világból, addig apró, személyes céljaik valami nagyobbá, hatalmasabbá, fensőbbé kerekednek… s ezáltal szolgálják Ni'arast, az istennőt, aki mindenkor és mindenben keresi, megragadja, elrejti, megőrzi mindazt, ami a világok rejtélyeiből, a természet tiltott tudásaiból fakad, amit az idegenek, az érdemtelenek nem ismerhetnek, nem érinthetnek soha…

Ni'aras a megjelölteket hűségébe avatja, a legjobbakat pedig oldalára emeli, velük megosztva misztériumait, s elsődlegesen rajtuk keresztül folytatva törekvéseit. Ők nevükön nevezve a már említett igaz kegyeltek, az áspisok. Az áspisok azok, akik ténylegesen megláthatták, megérezhették, vagy megérinthették Minden Kígyók Istenasszonyát, akik a Halál után is a világban járhatnak, s akik a legendák szerint félelmetes hatalommal rendelkeznek. A legjobbakká azonban csak azok válnak, akik bárhol, bárki elől, a legapróbb hiba nélkül leplezni tudják személyiségüket- ezzel megőrizve a titkokat, amikre szert tesznek -, s akik páratlanul képesek olvasni mások lelkében - ezzel újabb tudáshoz férkőzve.

Egyetlen "átlagos" szilánk sem találkozott még áspissal, ha mégis, hát nem beszélnek róluk, vagy egyszerűen csak nem jönnek rá, hogy ki volt. Nem meglepő, ha így van. Míg a szilánkok tökéletes empatikus érzékeket fejlesztenek, addig egy áspis, a szilánkok legjobbja egyenesen fölülmúlhatatlan.

Ni'aras egyszerűbb hívei között is csak az idegenek legjobbjait fogadja el. A gyengék hamar elbuknak, hiszen iszonytató erő kell ahhoz, hogy valaki képes legyen lelkével kirakóként játszani. Másrészt a gyengék nem méltóak arra, hogy Ni'aras tudását hordozzák magukban, rossz, félresikerült álcával kifürkészhetőek lesznek a hétköznapi emberek előtt is.

Különös módon viszonyulnak Ni'aras tanításai mások isteneihez. Nincs bennük megvetés, képesek elviselni más kultúrákat azok szentjeivel együtt, hisz Ni'arashoz hasonlóan talán ők is léteznek. Így más istenek épp olyan megfejtésre váró "teremtmények", mint a hétköznapi halandók… bármelyikőjük őrizhet magában ismeretlent, talányokat, rejtelmeket. A hozzáállás azonban némiképp különbözik. A szilánk mások előtt - legyen ismert vagy ismeretlen -, álarcát ölti, de többszörös elővigyázatosságot és óvatosságot kíván például egy hittérítővel való eljárás... Ni'aras gyermekei nem engedhetik meg maguknak, hogy más, valós-valótlan istenek kifürkésszék egész életükön keresztül őrzött titkaikat.

Ni'aras nagy részben bűnnek tartja az ölést, mert a Halál nem méltó azokhoz, akik nem az ő gyermekeként, nem feladatukat teljesítve, nem egyesített szilánkokból álló lélekkel lépnek át a túlvilág kapuján. Ha a szilánkot idő előtt éri el végzete, így ezáltal kényszerítik, hogy megszakítsa útját, a kegyes Ni'aras nem "bűnösként" fogadja őt… méltóvá emeli a Halálhoz (de csakis akkor, abban az esetben, ha híve nem tehet saját elestéről). Természetesen így is sokkal kevesebb az esélye arra, hogy a szilánknak sikerült ennyi idő leforgása alatt kiforrasztania álarcát és valódiját…

A szilánkoknak nincs élet a Halál után, elméleti szinten nem foglalkoztak és nem foglalkoznak a kérdéssel. Ha nem áspisként térnek vissza, számukra nincs tovább, ez egyenlő örök bukásukkal és végzetükkel.

Ni'aras szilánkjai, ha önmagukról van szó, nem csak a valódi idegeneket jelölik meg kívülállóknak, hanem saját társaikat is - soha, senkinek nem tárulkoznak ki tanítómesterükön kívül. Bár az Istenasszony fogalmát és vallásukat együttesen őrzik, a hívők zöme mégis hibának tartja más szilánkok előtt az egyéni álca lesöprését. Nem bűn, mint a tényleges kívülállók esetében, de Ni'aras követői többnyire megtartják a távolságot egymás között - hisz a "lélekművészeknél" sosem tudható, mely kígyó lett áruló szívében. A vallás gyakorlói közt nagyon súlyos bűnnek számít az árulás. Ezzel a hűtlenek bárkinek kitárulkozhatnak, s természetesen az istennőt is megtagadják. Egy szilánk ugyan lehet áruló, ha az kell lelke megtaláláshoz (akár saját hittársát is elárulhatja külső kérdésekben), de soha, semmilyen esetben sem Ni'arasszal, vagy tanításaival kapcsolatban.

A szilánk egyetlen valódi bizalmasa egyéni tanítója, a kristálypiton, aki maga avatja be, s jó esetben támogatja végig tanítványát annak egész életén keresztül. Ha azonban a vallásnak létezik helyi szervezete, a rendvezető az, akihez saját mesterén kívül bármelyik szilánk feltétel nélkül fordul, s a rendvezető az, aki bárkit magához vehet ( mint tanítványt).

Ni'aras gyermekeinek nincs szükségük a jó, a rossz, tehát a végletek fogalmára. A szilánkok nincsenek határok közé ékelve, mivel mindent, ami új, és újat rejteget, a lehető legjobban ki kell ismerniük. Ni'arasez okból előnyösen illeti a testiséget - és a  gyermekszülést is -, amely, mint minden más, számtalan ismeretlent rejt, ezért ebben is az újságot pártolja.

A szilánkok a számukra legmegfelelőbbet keresik, amire azonban csak a tapasztalat vezetheti rá őket. Ezért a hívők nagy része élete során rengeteg utat kipróbál, és pontosan ez jelenti "lelkük darabjainak megbolygatását". Minden darabka lehet egy lehetőség, egy újabb jellemvonás, tulajdonság, melyet a szilánkok ahhoz, hogy felismerjék szükségességük, megpróbálnak felnagyítani, kiélvezni, átérezni. Csak ezek után jöhetnek rá, vajon a töredék valódi énjük része volt-e.

Mivel igaz, hogy az álca megtalálása sokkal könnyebb, nem mondható el Ni'aras híveiről, hogy viselkedésükben feltétel nélkül közveszélyes őrültek lennének. Az már, hogy mennyire feltűnően, vagy mennyire körültekintően cselekszenek  miközben lelküket keresik, teljesen egyéni. Előfordulhat, hogy az első napon jámbor lovagot játszó szilánkból másnapra féktelen haramia lesz…

Mesterek és tanítványok:

Mivel a kívülállók előtt a szilánkok vallása ismeretlen, a hívőknek kell mérlegelniük, mely tudatlannak fedik fel Ni'aras titkait.

Egy szilánk útja során csak a legtehetségesebb, legrátermettebb idegent veszi magához, és inkább dönt ellenkezőleg, ha nem biztos tette helyességében. A biztos többet ér, mint a mennyiség, ez, amiben a szilánk nem kockáztathat - egy rossz választás eredménye visszafordíthatatlan kudarc vagy árulás is lehet.

A szilánk dönthet úgy, pitonként tanítványául fogad valakit, de az, hogy milyen eszközöket használ az ifjonc útjának egyengetésében, teljesen egyedi. Lehet örök társa, vagy távolból figyelő kígyószem, melynek gazdája csak adott pillanatokban tűnik fel. A fő, hogy a kristálypiton felelősséggel tartozik az egykori idegenért (különösen annak ifjú évei idején), akit beavatott, s hagyományos körülmények között nem hagyhatja magára.

Szekta:

Ni'aras híveinek az ősidők óta szokása volt a csoportosulás, szektákba tömörülés. Mára azonban a hívők száma olyannyira megfogyatkozott, hogy csak a néha-néha, itt-ott feltűnő, független szilánkok maradtak, és általában ritka, hogy bármelyikőjük is igazi egylettel találkozzon, vagy hogy teljesen véletlenül tudomást szerezzen róluk. Vannak ámbár jelölések, jelképek, melyet csak Ni'aras kígyói érthetnek, ennek köszönhető, hogy hosszas tiszteletkörök, gyanakvások helyett a szilánkok (jóesetben) felismerik egymást. Ni'aras híveinek általános szimbóluma egy örvénylő forgatag közepén megbúvó, egészében töredezett kígyószem.

Ha létezik mára még több szekta is, egymással sem valószínű, hogy közeli kapcsolatban állnának, ez pedig minden bizonnyal a nagy távolságoknak, az egymásról való tudatlanságnak köszönhető. A régi időkben (így ha érvényes, ma sem ) a vallást, a tanokat illetően nem fordultak elő jelentős különbségek, nem voltak a minimálisnál jobban eltérő szokások…

Ni'aras körei nem hirdetik magukat, tudásukat rejtegetve, árnyaikból figyelnek - az egyéni szilánk legfeljebb keresheti őket, s a későbbiekben, ha kíván, megpróbálhat csatlakozni.

A Smaragdkígyók:

A Smaragdkígyók között kissé eltérnek a vallási körülmények a megszokottól. Mivel a klán nem minden tagja követi Ni'aras, így idegenekként is tudomást szereznek egyfajta Istenasszony létezéséről (s egyesek olykor láthatnak olyat, amit kívülállókként nem láthatnának) még ha magáról a vallásról semmi többet nem is tudnak, vagy értenek.

A hívők is több részre bomlanak, vannak, akik a vallás széleskörű gyakorlatát tartják elsődlegesnek, ők tartoznak igazán a misztikusokhoz, és csak ők szerezhetnek rangokat. Természetesen ők is végeznek másféle munkát a klánon belül, ugyanúgy lehetnek például vadászok is…

Beavatottak:

A beavatottak a vallás azon tagjai, akik mesterük által megismerték Ni'arast és tanait, így aszerint alakítják tetteiket. Részt kell venniük a szertartásokon, s rangtól függően különböző felelősségeik, kiváltságaik vannak (már ha rangot birtokolnak), de ők még nem fogadhatnak tanítványt.

Nagy részük egyszerűen vallja Ni'arast, de a határ önmagukon belülre esik. Ők azok, akik Ni'aras gyermekeihez tartoznak, de elsődlegesen más, kívülálló foglalkozásuk van, nem pedig a misztikusok vallási ranglétráit, a tanulmányozást, vagy a tudás átadását választják - így ők nem valódi misztikusok, s nem rendelkeznek rangokkal.

Másik részük tovább kíván jutni, s azon kívül, hogy saját lelkével törődne, mélyebben, aprólékosabban szeretné megismerni Minden Kígyók Istenasszonyának kultúráját, a szertartások kimenetelét, a múltat… ezekből előbb utóbb pap, avagy papnő válhat.

Pap/papnő:

 A papok és papnők már komoly tudással rendelkező szilánkok, sok tapasztalattal, tekintélyesre fejlesztett empatikus érzékkel, egy vagy több tanítvánnyal… Nem kell, hogy feltétlenül csak az átlagos papok, a szertartások vezetői legyenek, lehetnek köztük állandó kutatók, egyfajta tudósok, akik a vallás még apróbb titkaival, múltjával foglalkoznak, gyakran járnak el, írásos (vagy nem írásos) emlékeket keresnek, aztán visszatérnek, hogy lejegyezzék újabb információikat, beszámolókat írjanak céltudatos utazásaikról…

Akadnak olyanok is, akik mint hittérítők működnek (nem feltétlenül állandó jelleggel, de általában), s különböző utakra indulnak, hogy figyelemreméltó idegenekkel találkozzanak, akiket Ni'arashoz vezethetnének. Az utak hossza változó. Kiváló tagja lehet a vallásnak egy városi kocsmatöltelék, meg egy dúsgazdag, távol élő herceg is.